A taiko, vagy más néven wadaiko, eredeti jelentése: japándob – vagyis a szó eredetileg egy bizonyos, Japánban használt ütõhangszertípusra vonatkozik. Az ezerkilencszázas évek közepétõl azonban a taiko kifejezés már egy zenei stílust jelöl, mégpedig a japándobokon játszott csoportos dobstílust, amelyet az ötvenes években Oguchi Daihachi fejlesztett ki, nagyjából a ma ismert formának megfelelõen.

A taiko mint csoportos dobstílus tehát viszonylag fiatal mûvészeti ág, noha elõzményei a japán zenében több száz éves múltra tekintenek vissza. Az elmúlt fél évszázadban ugyanakkor a taiko olyan népszerûségre tett szert, ami Japánban több mint 10000 csoport megalakulását eredményezte, együttesenként átlagosan 12-15 fõ részvételével. Míg azonban a mûfaj vonzereje Amerikában, Nyugat-Európában, Ausztráliában és más országokban is újabb és újabb taikocsoportok születéséhez vezetett, az elmúlt évekig Közép-Kelet-Európában egyetlen taikoegyüttes sem alakult. 2000. március 21-én alapítottuk meg – ebben a térségben elsõként és eddig egyedülálló módon – a KIYO-KITO Taiko nevû magyarországi japándobcsoportot, amely azóta is folyamatosan fejlõdve képviseli ezt a vonzó és látványos zenei mûfajt hazánkban.